Teddy-maci

Óvatosan dugom bele a kulcsot a zárba, majd a lehetõ leghalkabban fordítom el. Lassan kinyitom az ajtót, majd miután beléptem ugyanolyan lassan csukom be magam után. A kulcsot zsebre vágom, majd a hálószobád felé veszem az irányt. Úgy veszem szemügyre lakásod minden egyes részletét, mintha még soha nem jártam volna itt, pedig igazából csak pár órája mentem el. Szórakozottan elvigyorodok, mikor eszembe jut az idõ, amit együtt ma is töltöttünk.

Hangtalanul belopakodom a szobádba, és letérdelek az ágyad mellé a földre. Kicsit figyelem, ahogy alszol, és már megint elcsodálkozom, hogy mennyire szép vagy. Végigsimítok arcodon, majd eltûrök egy a szemedbe lógó tincset a füled mögé, aztán megint visszatérek arcodhoz, és kicsit pihentetem rajta a kezem. Belesimulsz az érintésembe, majd lassan résnyire nyitod a szemed.

Felöltöm a szokásos idióta vigyoromat, és közelebb hajolok hozzád. - Szia, kicsim!

- Jin? - kérded nyögve, mintha nem hinnél a szemednek, majd átfordulsz a hátadra. - Mi a fenét keresel itt ilyenkor?

- Na, Kazu... ne legyél ilyen - nyavalygok. - Tudod, most nem vagy túl kedves.

- Éjjel van, Jin. Ne merj nekem most a kedvességrõl beszélni. Inkább mondd meg, mit keresel itt.

- Nem találom a teddy-macimat - mondom elnyújtva, és játszom a kisgyereket.

- A midet? - nézel rám meghökkenve, és én nem is hibáztatlak ezért. Elvégre ki az az idióta, aki lassan huszonöt évesen átmegy a barátjához, ráadásul éjszaka, azzal, hogy nincs meg a macija? Nos... Hát én.

- A teddy-macimat - ismétlem meg.

- Jin, mióta van neked teddy-macid?

- Az nem számít - felelem, majd a füledhez hajolok. - De Kazu... én nem tudok elaludni a macim nélkül - suttogom, miközben minden erõmmel azon vagyok, hogy ne nevessem el magam.

- És én most mit csináljak veled? - kérded félvállról, majd elfordulsz tõlem.

Lebiggyesztett ajakkal nézem a hátadat, majd felkelek a földrõl. Felemelem a takaródat, és bemászok melléd az ágyba, remélve, hogy nem löksz le azonnal.

- Kazu... Lennél a teddy-macim? - súgom a kérdést a füledbe, miközben hátulról teljesen hozzád simulok. Egyik karommal átölellek, s kezemet a mellkasodon pihentetem, így érzem, hogy a szíved kicsit gyorsabban ver a normálisnál. Elvigyorodok, és belecsókolok a nyakadba.

- Idióta... - Megfordulsz az ölelésemben, és a szó szoros értelmében hozzám bújsz. - Igazából nincs is macid, igaz? - motyogod álmosan, majd egy nagyot ásítasz.

- Dehogy nincs! - kiáltok fel felháborodva, és sértõdötten nézek rád. - Szerinted most mit ölelgetek épp?

- Olyan hülye vagy... - nyögöd, mire én csak elmosolyodok. Lehet, hogy ez igaz, szóval miért kéne ellenkeznem? Azt hiszem, tényleg elég álmos lehetsz. Ha ez nem így lenne, szerintem már rég a földön hevernék, de most ehelyett a karjaimban fekszel, és szinte gyengéden válaszolsz a hülyeségeimre. - Igazából miért jöttél?

- A ted... - kezdeném, de te félbeszakítasz.

- Nem Jin! - Na, most már nem annyira gyengéd a hangod. Azt hiszem, ideje megkomolyodni. Már amennyire számomra ez lehetséges... - Igazából mit keresel itt?

- Csak veled akartam lenni - mondom õszintén. - Hiányoztál. - Gyengéden megcsókolom a homlokodat, te pedig elmosolyodsz.

- Hihetetlen vagy. - Igen, talán igazad van, hiszen az egész napot együtt töltöttük. De nekem mégsem volt elég belõled, és nem hibáztathatsz ezért.

- Én is szeretlek. - Játszom kicsit a sértõdöttet, mire felemeled a fejed a nyakamból. Szeretetteljes mosoly játszik ajkaidon, melyek pár másodperc múlva már az enyémeket érintik. Lágyan csókolsz, én pedig vissza, miközben egyik kezemmel a tarkódat cirógatom.

- Tudod, hogy szeretlek? - kérded komolyan, miután elhúzódtál, és végigsimítasz az arcomon.

- Igen, persze... - felelem, és megfogom a kezed.

- Na... aludj. Most már macid is van, úgyhogy nem lehet okod panaszra. - Kis híján elnevetem magam, mikor ezt meghallom. Te visszabújsz a nyakamba, én pedig egy kicsit megremegek, ahogy lélegzeted megérzem magamon. Boldogan mosolyodom el, de te azonnal el is rontod a kedvem. - És még megbosszulom, hogy az éjszaka közepén zaklattál a hülyeségeddel.

- De Kazu... - nyögök fel, bár tudom, semmi nem lesz abból a bosszúból. Valahogy biztos ki tudlak majd engesztelni.

- Csitt. - Elhallgattatsz egy gyors csókkal, és már bújsz is vissza hozzám, mint, aki teljesen otthon érzi magát. És talán ez így is van. - Jó éjszakát!

Sóhajtva végigsimítok a hátadon, majd még közelebb húzlak magamhoz. Lehunyom a szemem, és már csak úgy suttogok:

- Jó éjt, legédesebb teddy-macim!