Halihó.  Te most éppen az egyik legnépszerűbb japán zenekar, a KAT-TUN "K" betűjével, azaz Kamenashi Kazuyával foglalkozó oldalán jársz. Magyarországon ez az egyetlen jelenleg is működő Kazuyás lap. Az oldal 2012. szeptember 10.-én nyitotta meg kapuját, és azóta is kisebb-nagyobb közökkel, de folyamatosan új információkat szolgáltat a hírességről. A szerkesztést egyedül csinálom, és nem tervezek magam mellé venni senkit.

Nos, akkor jó böngészést az oldalon, és ha itt jársz, hagyj nyomot a chat-ben! :)

1

TOVÁBBI MENÜK

Külön szedtem a menüket, remélve, hogy így kicsit átláthatóbbak lesznek. Fentebbre, mint azt láthatjátok, a főbb menüpontokat raktam, ide pedig a "tartalékok" kerültek, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ezek nem fontosak. Csak próbáltam normálisan csoportosítani, na meg nem akartam szétbarmolni a fölső menü rendszert. Remélem így könnyebben megtaláljátok majd amit kerestek :)

3 

AZ OLDAL

És itt a harmadik, egyben utolsó menücsoport, mely nem Kazuval, hanem az oldallal foglalkozik. Olvashattok a nyitásról, rólam,  megnézheted a korábbi designokat, kapcsolatba léphetsz velem a megadott elérhetőségeken, valamint beléphetsz a FAN KLUB-ba.

2

CHAT


kamecamera4

Vol.4. - チーム- Csapat

Mi az a látvány, amit a Kamenashi Kazuya szíve mélyén rejlő lencsék tükröznek?

「Még akkor is, ha végül is kebelbarátok vagyunk, ez furcsa, igaz? Az idő és tapasztalatok felhalmozódásával a kötelék természetes módon továbbra is ott van.」

4

Mikor azon aggódtam, hogy melyik szituációt is kéne választanom a "tagok" témához, a tekintetemet rabul ejtette ez a tábla Shibuyában. Cool-nak gondoltam, hogy ott van egy tábla féleség (velünk rajta) a belvárosban, ahol a Jr. napok óta játszunk. Ráadásul, ezen a képen velük vagyok (nevet).

Mostanság képes lettem olyan dolgokat csinálni, mint például elmenni enni együtt a tagokkal vagy szülinapi ajándékot cserélni velük. Mégis, ez olyan valami, amit régen nem tudtam volna elképzelni (nevet). Szerintem a kapcsolatunk természete folyamatosan változik, hiszen már 10 éve együtt vagyunk.

Az újonnan megalakult KAT-TUN kétségkívül B-kategóriás juniorokból lett összeválogatva; azért, mert az ugyanabból a generációból a legnagyobb, fő emberek olyanok voltak, mint YamaPi és Ikuta. Mi B-kategóriásak voltunk, de mivel erős srácok voltunk, először soha véget nem érő veszekedések voltak. És én, aki köztük voltam, eléggé problémás gyerek voltam. A viselkedésem dúrva és szemtelen volt. Olyanokat is csináltam, hogy az öltözőben megragadtam az egyik tagot, aki valamit hibázott koncert közben és rákiabáltam, hogy "Mi a francot csináltál!!" (nevet).

Az igazat megmondva, a csapaton belül ki voltam közösítve. Még ha munkában én is voltam a közvetítő, valójában egy "1 az 5 ellen" felállás volt. Erdetileg olyan természetem van, ami nem akar másokkal csoportba állni, ezért el akartam szakítani a munkát a magánélettől és nem akartam a tagokkal sokat beszélni a munkán kívül. Azt hiszem, a másik probléma az volt, hogy már korán sok nagyszerű lehetőséget kaptam, mint például szóló tevékenységek vagy színpadi szerepek. 2004-ben, mikor Takizawa-kun helyettese voltam a "DREAM BOY" musicalben, az egy nagy fordulópont volt számomra. Azzal, hogy megkaptam a lehetőséget, hogy egy ilyen hatalmas előadásban a vezető szerep az enyém lehessen, a csoporton belül el voltam különítve, de ugyanakkor fel tudtam nőni úgy, mint egy "dolgozó". Megtanultam, hogy tudjak hatást gyakorolni a csapatra vezetőként, és a hivatalos lelkiismeretem erősebbé vált. Azt mondtam, amit akartam hogy a KAT-TUN biztosan jó munkát végezzen, így én lettem az, aki a középpontban áll és befolyásol(ja a csapatot is). Azt hiszem, a tagok először haragudtak rám. Mert én voltam a legfiatalabb, tudod. Nem az, hogy magamnak akarom a figyelmet. Én csak azt akarom, hogy a KAT-TUN-nak jól menjen... Voltak napok, mikor úgy éreztem, nem tudom ezt jól átadni, de hogy őszinte legyek, voltak olyanok is, amikor hihetetlenül magányosnak éreztem magam (nevet).

Mindannyiunknak megvannak a jó és a rossz oldalai is, és most képesek vagyunk kölcsönösen elfogadni őket, mint a személyiségeinket

Tudtunk debütálni, nagyon elfoglalt napjaink voltak, több nem várt probléma is fellépett, és az atmoszféra a csapaton belül apránként elkezdett megváltozni. Az erős énünk ugyanannyira erős, de képesek vagyunk ezeket megérteni, és végül elfogadni egymás jó illetve rossz tulajdonságait. Most még ha hosszú beszélgetéseink is vannak a koncertek miatt, érzelmileg nem ütközünk egymásba. Megértettem a "felhasználói kézikönyvet": azt, hogy Koki nem mondja ki nyíltan az ellenkező véleményét rögtön, de utána mindig van valami, amit mondani akar, és hogy nem muszáj Taguchi "my piece" viselkedéséhez alkalmazkodnom (nevet). Ez érvényes rám is. Én szoktam új ötleteket felhozni és túl sokat beszélni,  de az, hogy szavakba öntöm az inspirációt, nem azt jelenti, hogy a végsőkig, makacsul ragaszkodom az ötleteimhez. Épp ellenkezőleg, akarok valakit, aki kontrollálja az ösztöneimet és a szökevény énemet (nevet), és mostmár ezt jól megértették. Koki rapje, Nakamaru beatboxa, Ueda gitárja, Taguchi zsonglőrködése. Mielőtt észrevettük volna, mindenki tökéletesítette a fegyverét, és én ezt igazán tisztelem.

Furcsa, nem? Még most sincs meg bennem a "kötelezettség érzése", hogy jól ki kell velük jönnöm. De mint férfi, aki próbál cool lenni, nem akarok egy csimpaszkodó, barátságos hangulatú férfiként mutatkozni (nevet). A kötelék természetes úton válik egyre mélyebbé.

Saját magamról beszélve, egy nagy részemet a KAT-TUN hozta létre. Pontosan azért, mert ezekkel a fiúkkal indultam el az úton, a viselkedésem és a gondolataim árnyékoltak. Mostmár úgy érzem, a szívem legmélyéről, hogy örülök, hogy a KAT-TUN tagja lehetek. Hiába van a csapat, attól még én én vagyok, szóval jó, hogy van egy egyfajta egoizmus, ami eldönti, hogy úgy éljek, mint egy független ember. Szerintem ez a KAT-TUN-ra is igaz. De, he az "anyaság", azaz a KAT-TUN hasznot húz valamiből, az én utam és lehetőségeim mindenképp terjednek. Szerintem akármilyen munkáról is van szó, ez igaz. A csapat biztonságáért néha feláldozom magam. De ez nem egy elterelés. Mivel vannak olyan tapasztalatok, amelyeket csak a csapattal tudunk megszerezni, akármilyen munkáról is legyen szó, az hozzákapcsolódik az én személyes utamhoz, egy fegyverré fog válni, amit tudok használni. Éppen ezért azt hiszem, továbbra is folytatni akarom azokkal a hülyékkel* együtt, mint KAT-TUN.

Kame fix megfigyelési pontja
A Suzuki Solio CM egy olyan CM, ahol úgy tűnik, hogy az az 5, akik kimennek vezetni, jól éreznék magukat. Mikor az autóban elfoglalt helyükről kérdeztük őket, Kamenashi-kun azt mondta, hogy " Már előre eldöntöttük, de azt hiszem ez tökéletesen egyezik a természetünkkel, mint a KAT-TUN kapcsolata". "Nakamaru, aki vezet, az anya, és én vagyok észszerűen az apa, aki az utasülésen ül. Ez azért van, mert igazából Nakamaru az, akivel a legkönnyebb értekezni a csapat problémáiról. Akik hárman hátul ülnek, ők a fiaink. Koki a legidősebb, aki szemtelennek ugyanakkor jó fiúnak tűnik, és Taguchi, a második fiú aki nem tud olvasni a légkörből. Ueda... Nála érződik egy kicsit a távolság érzete, majdnem olyan, mintha egy unokatestvér lenne (nevet)".
By Maquia



------------------------------
* itt jerks-et hazsnál, ami jó értelemben vett hülyék, idióták, durvább fordításban balf*szok, de azt ugye mégse írhattam bele ebbe... xD Szóval érezzétek, hogy Kame szeretettel beszél azokról az idiótákról :)




Free Web Hosting