Vol.1. - 未来 - Jövő

Mi az a látvány, amit a Kamenashi Kazuya szíve mélyén rejlő lencsék tükröznek?

Ezt a képet akkor csináltam, mikor egy TV műsor forgatása miatt Okinawára mentem. Próbáltam egy képet csinálni a fénnyel szemben, miközben a napfény tükröződött a tenger felszínén: gyönyörűbb volt, mint amire számítottam. Aztán néhány más ötletemet is megvalósítottam és csináltam is róluk képet, de az első lett a legjobb.

Én szeretem is meg utálom is a kamerákat (nevet). Vannak pillanatok, amikor megfog az, amit érzek és amit szeretek; ez vicces és kicsit transzba esek. De ugyanakkor többet akarok látni a puszta szememmel, mert meg van az a benyomásom, hogy vannak olyan csodálatos dolgok, amiket jobb nem formába önteni. Szerintem a kamerák ijesztőek. Ez egy szakmabeli betegség, azt hiszem. Az rendben van, ha lefotóznak, miközben dolgozom, de még mindig félek, ha ugyanez a magánéletemben történik meg. Mikor bemegyek a belvárosba, és látom, hogy az embereknek telefon vagy kamera van a kezében, óvatossá válok. Ezeken a napokon letakarom a saját kamerám lencséit, hiszen utálom, ha otthon éppen az én irányomba néz. A kapcsolat köztem és kamera közt minden nap változik.

Ami képet ez alkalommal felhasználtam, az az Okinawai tenger. A munka közbeni szabadidőmben, mikor volt időm a tengerparton lenni, hirtelen felkaptam egy uszadékot és beleszúrtam a homokba. A nap visszatükröződött a tengeren és csillogott, és azt gondoltam, hogy milyen gyönyörű. A jövőben az egyszerű dolgok miatt is szeretnék boldog lenni, mint ahogy ennél is; és azt akarom, hogy a köztem és a természet közti távolság egyre csökkenjen. Különösen a tenger, ez egy hihetetlenül fontos dolog a jelenlegi önmagamnak. Elmegyek szörfözni, de már szimplán az, amikor elmerülök a sós vízben, megtisztítja mind az elmémet, mint a testemet. Mikor 18 évesen elkezdtem szörfözni, simán csak cool akartam lenni. Mert ez a kor az, amikor az ember mindig csak "cool próbál lenni". "Fölkelek korán, beugrok a kocsiba, lemegyek a tengerhez, cool vagyok!" - Valami ilyesmi (nevet). De ahogy észre vettem, erőt kaptam a tengertől. Talán könnyen hiszek dolgokat átlagon felülieknek. Mindig elmélyedek valamiben, és végül képes vagyok jó néhány dolgot látni. Például, mikor együtt vagyok az összes KAT-TUN taggal, több problémát is észre veszek, és azon vagyok, hogy felelősséget vállaljak ezekért. Éppen ezért, ebben az évben sok mindenen keresztül mentünk, és a csapat szeretet mélyült, de ha el akarom mondani az okot, akkor nem akarok lelkes lenni és valami olyat mondani, hogy "A KAT-TUN-ért tettem!". Mert még ha érzékeny is vagyok, ha túl sokat gondolkodom, képtelen leszek megtartani a belső egyensúlyomat (nevet). De ez pontosan azért van, mert érzékeny vagyok és van egy kiegyensúlyozatlan természetem,  ami talán a képességem, hogy tisztázhassam a körülöttem lévő szükséges dolgokat.

Mostanság egyre jobban és jobban kaméleonná változom, még én sem értem magam.

Ez az év tele volt kihívásokkal. Csak hogy az egyéni tevékenységeimet említsem, ott volt a "GOING! Sport and News". Mint a KAT-TUN Kamenashija, ez egy elképzelhetetlen munka volt számomra, de amiután kipróbáltam, a világ szélesebb lett. Ezek nem olyan kihívások, amit a KAT-TUN tagjaként kell megtennem, hanem úgy, mint egy egyszerű ember - mint Kamenashi Kazuya. Emiatt újra és újra meghajtom a fejem, anélkül, hogy cool próbálnék lenni, hólyagok vannak a kezeimen, és anélkül futok, hogy naptejet használnék. Ez a természet. De a pályán kívül, mikor arra kérnek, hogy "Legyenek szívesek kezet rázni", újra a KAT-TUN Kamenashi Kazuyája leszek, akinek számít a hajviselete meg az ilyenek. Ki is vagyok én? (nevet) Eredetileg, azokban az időkben egy kaméleon vagyok, aki természetet és arcot vált, követve a helyzetet és a helyet, de mostanság az elszámolás egyre hevesebb. Akármelyik arcomat mutatom ami nem hazugság, élvezem, de ha hozzá szoktam, hogy olyan szaga van, mint a sárnak, úgy tűnik, képtelen lennék visszatérni tübbé a KAT-TUN-ba.* Mostanában félénkebbé váltam, mikor azt mondják nekem, hogy "Egy remek fiatal srác vagy,eh". Szívesen vissza válaszolnék, hogy "A magánéletem csintalan!" (nevet).
Milyen lesz a jövő? Többet szeretnék dolgozni színészként. Nem csak vezető szerepet szeretnék, különböző színészi tapasztalokat akarok összegyűjteni más-más nézőpontokból. Akarok egy házat építeni, egy széles nappalival a családomnak. De az, hogy vannak reményeim, nem jelenti azt, hogy ezek is a céljaim. Mert nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő. Nem számít, mit csinálok és hol, az az "én" akarok lenni, aki képes tovább élni, és meg van a magabiztossága. Mert tudod, nem számít, milyen helyen vagyok, melyik országba megyek, élvezem az ott töltött időt. Talán azért tudom ezt mondani, mert eddig csak olyan országokban voltam, amiket imádok... de ezért, azt hiszem el akarok menni keményebb országokba is, mint Afrika, és tesztelni magam. Biztos vagyok benne, hogy a sors létezik, ezért ha képes vagyok tovább lépni, miután elfogadtam bármilyen végzetet, anélkül, hogy elfutnék, az jó lenne.

Maquia, 2011.02.

* Ezzel arra utal, hogy a baseball ugye egy "koszos" sport, ahol az ember össze-vissza fut, leizzad, esik, hólyagos lesz a keze, etc. Viszont az idolsághoz hozzá tartozik, hogy mindig tökéletes a megjelenése és a viselkedés, és miután megszokta a baseball féle irányzatot, nehéz visszatérni újra abba a világba, ami elvárja a tökéletességet

----------
Kamét elég nehéz megérteni, nem hogy fordítani. Azért remélem érthető volt minden, ha nem tudtam visszaadni egy-egy dolgot értelmesen, kérdezzetek rá chat-ben, hiszen én miközben fordítottam, rájöttem, hogy mit is akar mondani. De ez nem jelenti azt, hogy tökéletesen vissza is tudtam adni, ehh. Szóval bocsánat, ha néhol értelmetlen~