Hana
Cím:Hana (Virág)
Szerző:
Robileczuya
Páros:
Akame
Besorolás:
G
Műfaj:
Nem igazán tudom.
Összegzés:
Ha újjászületek, virág
lennék melletted.
Az író
megjegyzése:
BEFORDULÓS a nyavalyás iskolám
miatt. Boldoggá tesz, ha elolvasod és
kommenteled. Köszi.
Fordítói
megjegyzés: Olvastam,
megtetszett,
fordítottam, természetesen az
író engedélyével.
Az idézetek az Orange Range Hana című
dalából származnak.
Segítségért köszönet
Marcsikának!
Az eredeti történet itt
található:
http://robileczuya.livejournal.com/7155.html
-- -
Szétszóródunk,
mint a virágszirmok
Álomszerű csoda volt, hogy találkoztunk
Szeretjük egymást, harcolunk
Közösen minden akadályt
leküzdöttünk
Ha újjászületek, virág
lennék melletted
Kíváncsi vagyok, vajon a nap mindig a magasban
lesz?
Kíváncsi vagyok, vajon mindig képes
leszek-e megvédeni
téged? Az arcodon tükröződő
érzelmeket, a nevetésed és
könnyeid
Még ha minden semmivé foszlik is,
hálás leszek, hogy
találkozhattunk
Aznap, akkor, elveszettük egymás nyomát
Születhetnek majd új ösvények?
A gyermekkor napjai.
Mindig szívesen tűnődtem
azokon a napokon, az első találkozásunk
egy meghallgatáson; mellém
csapódtál, és akkor kezdődött
minden.
Megváltoztatta az
életem, hogy találkoztam veled.
Te emlékszel még? Eszedbe jut még
egyáltalán?
Az első kirándulásunk Okinawán, mikor
a KAT-TUN megalakult, a
küzdelmeink, az emberek, akikkel találkoztunk,
nagyrabecsülés, szerelem és
fájdalom, minden..
A boldogságunk, szomorúság, amin
osztoztunk, a barátság és
a különleges kötelék
köztünk..
Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy
találkoztunk, akkor, ott..
Tömérdek ember közt, ott voltál
te.
És te
voltál minden, amire szükségem volt.
Megerősödöm a
szerelemtől, a hit legyőz mindent
A dolgok, amiket magad mögött hagytál,
még most is csillognak
a szívemben, nem tűnnek el
Boldogan gondolok a találkozásunkra, mikor majd
visszanyerem
mosolyom
A ’hála’ túláradó
érzése ölel,
továbblépek.
Szétszóródunk, mint a
virágszirmok
Álomszerű csoda volt, hogy találkoztunk
Szeretjük egymást, harcolunk
Közösen minden akadályt
leküzdöttünk
Ha újjászületek, veled akarok lenni.
Kezdtünk felcseperedni.
Számomra, ez az egyik legutálatosabb dolog. Arra
késztet, hogy
azokra az emberekre gondoljak, akiket el kell majd hagynom,
hiszen függetlenné és
önfenntartóvá kell válnom.
De te..
Te vagy az oka annak, hogy úgy gondoltam,
csodálatos felnőni,
hiszen így képesek leszünk olyan
új dolgokat megtapasztalni,
amire addig még nem volt alkalmunk; rengeteg hely
vár még
ránk, ahogyan haladunk előre, s még több
minden, amit
megtanulhatunk.
Csak azért, mert te
itt voltál, képes voltam felnőni,
és boldog lenni, mosolyogni az emberekre, és
megosztani velük
is a boldogságom.
Ezért, miattad,
rendületlenül haladtam előre és
megtanultam foglalkozni a körülöttem
lévőkkel. Köszönet neked,
akitől reményt és törődést
kaptam, s ami a legfontosabb,
aki örök szerelmet ígért
és adott nekem.
Ueda egyszer azt kérdezte:
- Ha újjászületnél, mi
szeretnél lenni?
Csak mosolyogtam, és azt válaszoltam:
- Szívesen lennék újra ember. De vele
lenni, több
lenne, mint elég. Elégedett lennék, ha
újra találkoznék vele
a következő életünkben.
Szét fogok
szóródni, mint a virágszirmok
Elfogadok mindent ezen a világon
A dolog, amit nekem hagytál
Igazi kincs, aminek a neve ’jelen’
Úgyhogy minden tőlem telhetőt megteszek, virág
leszek.
Miért hervadnak el a virágok?
Miért repülnek a madarak?
Miért fúj a szél?
Miért világít a hold?
Miért vagyok itt?
Miért vagy itt?
Miért találkoztunk?
A sors akarta ezt a találkozást.
El kellett hagynod engem.
Épp csak felnőttünk, s neked tényleg el
kellett hagynod
engem.
Olyan közel álltunk egymáshoz,
elvághatatlan volt a kötelék
köztünk. Biztosan volt, aki
félreértette ezt. Próbáltak
szétválasztani minket, azt mondták,
minden, ami köztünk van,
csak hiba.
De áruld már el; csak egy hiba volt, hogy
találkoztam veled?
- Nem folytathatjuk ezt tovább.
- ... megértem.
- ... de tudod, hogy nem tudnálak elhagyni. Nem akarok
elválni
tőled.
- Muszáj. Csak térj vissza hozzám, ha
eljön a megfelelő
idő.
- Várni fogsz rám?
- Mi?
- Azt kérdeztem, várni fogsz-e rám.
Kitartasz?
- Természetesen. Ki fogok! Én sem akartam soha
elválni tőled.
De bízom benned.
- Csak erre van szükségem.
Ezután szorosan megöleltél. Tudom, hogy
vissza fogsz jönni
és én várni foglak, nem
számít, hány életen
át
szakítanak még szét minket.
Semmi nem tart
örökké, de meg kell
próbálnunk, meg kell
próbálnunk azzá tenni.
Számomra nem hiba volt, hogy találkoztunk.
Ajándék volt, egy
fentről jövő áldás. És ez az
oka, amiért oly nagy becsben
tartalak.
Szétszóródunk,
mint a virágszirmok
Álomszerű csoda volt, hogy találkoztunk
Szeretjük egymást, harcolunk
Közösen minden akadályt
leküzdöttünk
Ha újjászületek, veled akarok lenni.
Szét fogok szóródni, mint a
virágszirmok
Elfogadok mindent ezen a világon
A dolog, amit nekem hagytál
Igazi kincs, aminek a neve ’jelen’
Úgyhogy minden tőlem telhetőt megteszek, virág
leszek.
Visszajöttél.
Több voltam, mint boldog; csak az Ég tudja, milyen
boldogsággal töltött el, hogy
visszajöttél.
A parkban találkoztunk. Ismét szorosan
átöleltél.
- Örülök, hogy
visszatértél.
- ... én még jobban, hogy
vártál rám.
- Mondtam, hogy mindig várni foglak, és sosem
fáradok bele.
Megtörted az ölelést, és
úgy folytattad:
- Mi van, ha újra elmegyek? Mérges leszel? Fogsz
még várni?
Csak kuncogtam:
- Igen, továbbra is várni foglak. Mindezek
ellenére, te
döntöd el, visszajössz-e hozzám.
Adtál egy apró puszit az ajkaimra.
- Visszatérek, ha vársz rám.
***
Egyszer megkérdeztem, hogy ha
újjászületnél, mi
lennél és
miért.
Azt válaszoltad:
- Egy virág jó lenne.
- Miért pont az?
- Hát, egy virág gyönyörű
hajtás közben, csak várnod
kell, hogy virágozzon és meglátod az
igazi színét. És
különben is, a virág az egyik legszebb
dolog, amit Isten
teremthetett.
Meghatódtam.
- Te? Te mit gondolsz?
- Én úgy gondolok rád, mint egy
méhecskére.
Egy nevetés.
- Miért?
- Mindig visszatérsz a virághoz, mindegy, hogy
szükséged
van-e rá, vagy csak hiányolod a
különlegességét.
Ezután megfogtad a kezem.
- Te vagy az egyetlen, akire leginkább
szükségem van ezen a
világon, ezért akarlak óvni
és becsben tartani téged.
Elmosolyodtam.
Nem számít, mi választ szét
minket, mindig visszatalálunk
egymáshoz.
Ezt tetted még hozzá az elhangzottakhoz:
- De, ha veled lehetnék a következő
életemben is, én lennék
a világ legboldogabb embere.
Az eső után egy
szivárvány kúszik át az
égen, fény
születik a hegyi levegőben
Most már felkészültem arra
a szilárd és fontos dologra, minek a neve
’szerelem’
Tovább sétálhatok? Láthatom
Az ’érzéseim’, a múló
időben, és visszhangot verve az
örökkévalóságban
A boldogságod, a fájdalmad, mindened
Nos, virágzik, egyre jobban és jobban
és jobban.
Remélem, boldog vagy!
Szikrázóan jó idő van, s a Nap fentről
mosolyog le ránk,
ahogy előtted térdelek; egy cseresznyefa nyújt
árnyékot.
- Hogy vagy? - kérdezem.
Nagyon hiányzol.
- Ismét elhagytál. -
Végigcirógatom a fehér
márványsírkőbe
vésett neved. Egy könnycsepp fut végig
az arcomon. - Tudod,
hogy ismét várni fogok rád.
És én
ismét visszatérek hozzád.
- Vicces. Minden egyes alkalommal megsebzel, mikor elhagysz,
én
mégis várok rád és
még csak el sem fáradok - mondtam,
miközben megeredtek a könnyeim.
Ekkor kezdték elhullatni a cseresznyefák
virágaikat.
- Nézd csak, milyen gyönyörűek! -
letöröltem az arcom, s
már mosolyogtam.
Akárcsak te.
- Légy virág a következő
életedben! Várni fogok rád,
akárcsak a méhecske, hogy kirügyezz.
Felkuncogtam.
- Vagy legyél velem ismét.
Rendben.
- Boldogsággal tölt el a tudat, hogy velem
töltöd az életed.
Sok emlékünk van, de ígérd
meg, hogy ha valaha is ember
leszel a következő életedben újra,
visszatérsz majd hozzám,
jó?
Megígérem.
Mikor felálltam, kimondtam az utolsó
istenhozzádomat:
- Megpróbálok nélküled
virágozni, ugyanakkor veled a
szívemben tovább élni. Ki kell
tartanunk továbbra is.
Ahogy elsétáltam tőled, mosoly kúszott
az arcomra.
A veled való találkozás egy
életre szóló
áldás volt, amit
soha nem felejtek el.
A cseresznyevirág egyfajta figyelmeztetés, hogy
az élet nem
tart örökké.
De a szerelmünk miatt, megpróbáljuk
elérni, hogy örökké
virágozzon.
A/N:
Gáz lett, ismét. Nem igazán tudom,
hogy ez most
fluff vagy angst, vagy micsoda. És igen, VALAKI MOST
MEGHALT.
Tippeljetek, hogy ki!
