2010.09. Maquia

 「Úgy gondolom, bennem van egy „férfi kapcsoló” és egy nõi kapcsoló”.」

Miközben élek, és a fotózásra igyekszek, minden, amit csinálok, cool. (nevet) Normális esetben, nem vagyok sztár.

Miért van az, hogy Kamenashi Kazuya annyira jól néz ki, hogy a nõk szíve megremeg tõle? A válla vonala teli izmokkal, a veszélyes nézés: ezek mind-mind férfiasak a képzeletünkben. De a szexi mozdulatok, a kígyózó, tekergõzõ tánclépésekkel esetleg, még kissé lányos is. Mégis, az õ erejét, önmagát az fejezi ki a legjobban, hogy olyan, mint egy spriccelõ szökõkút, ami a nõi vágy mélységeibõl táplálkozik.

„Egyszerûen, a fotózások során igyekszek nagyon keménynek és coolnak tûnni (nevet). Ugyanúgy élek, amikor más emberek elõtt vagyok, nem teszek semmit, csak beleolvadok a „menõ pasi” képbe; ez bennem van, ez fejez ki engem. Mert mielõtt élnék, én teljesen felnyomok egy kapcsolót, ezáltal egy teljesen más személlyé válok – hûvös vagyok, még a barátaimmal is. (nevet)”

Az igazat megvallva, ez az kép gyakran összeomlik, és õ olyan barátságossá válik, mint egy kiskutya.

„Általában, ha megpróbálok nagyképûsködni, azt mondják rám: „Kame-chan, aranyos vagy!”. Még a nálam fiatalabbak is! Kíváncsi vagyok, miért.” Ez egy kérdés, csak neki. „Talán, én nem tudom magam teljes mértékben egy sztárhoz kapcsolni, azt hiszem. De azt hiszem, hogy amikor ki akarom mutatni az „énemet”, akkor vannak mellettem olyanok, akik ezt nem akarják (nevet). Ez biztosan azért van, mert bizonyára van egy lányos oldalam is. Mivel mikor fiatal voltam, úgy gondoltam, körülöttem a nõk jól néznek ki, azt hiszem, ez késõbb befolyásolta a természetem. Meg a fodrász is. Még ha amúgy nem is érdeklõdök ezek iránt, de ha látok egy ilyen szépségápolási csomagot, amit a lányok használnak, azt mondom: „Mi ez? Én is!” (nevet). Egyébként érdekes, hogy mint a fiúk, mint a lányok odafigyelnek arra, hogy egy idegen szemében milyennek tûnjenek. Õk tudatában vannak a jelennek, a ruháikat okosan és csinosan válogatják össze, nagy jelentõséget adnak az ismerõseik véleményére, még a szerelemrõl is. Úgy gondolom, ez nem baj. Mert ez az oldal tudatában van annak, hogy mit gondol a közvélemény, és [ennek következtében] õk már így születnek. Úgy gondolom, hogy általában egy eléggé közönséges ember vagyok, de amikor mások elõtt vagyok, talán a 'nõi kapcsolómat’ kapcsolom fel.”

Nem tudom az embereket vagy a dolgokat mûfajokra felosztani. Túl akarok lépni minden falat.

A rajzoló egy ilyen, színes karaktere, az õ végtelen kíváncsiságával.
„Nagyon sok, érdekes dolgom van! Egyszerûen nem vagyok válogatós. Hobbi, divat, zene, belsõ terek: nem tudom felosztani amiket szeretek »OO – stílusú« kategóriákba. Mert ilyenkor úgy érzem, »Így nincs minden rendben, nem?«. Ugyanígy érzek a szociabilitással*is. Az ember azt mondja, a barátaiért átmegy minden kerítésen, sõt a kor és a munka sem számít. Sok módja van annak, hogy eltöltsem az idõmet. Ha találkozom az iskolai osztálytársaimmal, elmegyünk a 'Warawarába’**, vagy ha idõsebbek, mint én, néha elmegyünk, megiszunk egy drága bort valahol együtt. Sokat szoktam szórakozni, és sokszor én is hatással vagyok másokra. Ez akkor is így van, ha hozzám jönnek. A generációk és a nézõpontok néha eltérõek, de azért minden emberrel, aki jószívû, egyaránt jól kijövünk egymással.”

「Amiket teszek, azok jók nekem. Ez az egyik ok, ami nem mindig jár jól velem.」

Nem számít, milyen nehéz a valóság, engem nem is érdekel. Mert készen állok arra, hogy továbbra is elõre menjek.

„Nem szeretem azt a tényt, hogy mindenhol falak vannak. Szeretnék mindent laposan látni, és szabadon.”
Esztétikai értelemben, ez az õ középpontja.
„Pontosan azért, mert nem zavartatom magam a kategorizálással, mindenütt tudok élni, és bízni abban, hogy még több új dolog lehet az enyém. Például nálam, az egyik cuccomat szeretem, de egy másikat már nem, de… Régen volt olyan, hogy a kezemben voltak a dolgok, amiket szerettem, és megnéztem õket, most azt hiszem, »Mulatságos nézni õket~«. Nem utálom a 'múltat’. Ugyanúgy szeretem. Még mindig úgy gondolom, hogy jó volt találkozni mindenkivel. Köszönöm mindenkinek a dolgokat, amiket szeretek. Emberek, dolgok, élmények – minden eltárolódott bennem.”

A Halak érzelmi jele alatt született, tele mély szeretettel. Idén februárban 24 éves lett. Az õ korában váratlan, hogy egy csomó dologra kell emlékeznie.

„Úgy érzem, hogy a ’24 év’ olyan, mint egy kritikus fordulópont. Sok olyan osztálytársam van, akik már befejezték az egyetemi tanulmányaikat, és megkezdték a gyaloglást a megfelelõ úton, mint a társadalom tagjai… 13 éves korom óta dolgozom, így a környezetem nem sokat változott, de az érzéseink közel azonosak, 'ez egy köre az emberek növekedésének’? A tudat, hogy »meg kell tennem minden tõlem telhetõt a társadalom tagjaként«, felemelõ. Igazából, ha összehasonlítjuk a hozzám hasonló korú embereket, azt hiszem, sok tapasztalatot szereztem. De ebben ugyanúgy vannak plusz és mínusz dolgok is. Például, régen, amikor egy magas helyrõl kellett leugranom, féltem, és csak másodjára próbálkoztam. Amikor gyerek voltam, le tudtam volna ugrani, mert nem értettem, de most, hogy ennyi élményem van, azt hiszem, hogy attól nem vagyok »gyáva«, mert tudom, hogy valami veszélyes.”

Mégis, Kamenashi Kazuya ugrik. Pont úgy, mintha cseppet sem tétovázna.

„Játszom a menõt, és leugrok! (nevet) Lehet, hogy ahogy idõsebbé válok, egyre több tapasztalatot szerzek, ezáltal egyre jobban megértem magamat is? Úgy tûnik, mintha kemény lennék, valójában tisztában vagyok a gyenge oldalammal is.*** Mindazonáltal, mivel olyan választási lehetõség nincs, hogy „nem ugrok”… Szóval, ezentúl gyakorlok, hogy megtanulhassak úgy tenni, mintha nem akarnám látni a kockázatot, de mégis látni akarom. Úgy, hogy nem venném észre, hogy ez kockázatos, hanem csak tudom, hogy meg tudom tökéletesen csinálni, és minden erõmet ebbe fektessem. Miután ezt megoldom, erõsebbé válok. Nem számít, milyen kemény a valóság, õszintén megmondom, nem fogok habozni. Bízok abban, hogy elfogadnak, hogy sok mindent teszek, de nem mindent.”
 

Valószínûleg, mikor egy nõvel vagyok, kevésbé mutatom magamat haszontalannak, mint amilyen igazából vagyok.

A naivitása, és az õ ereje belegabalyított egy hálóba, ami a szavaiból és a tetteibõl szövõdött, és én nem tudom róla levenni a szemem. Azt mondja: „Nekem is vannak ilyen érzéseim: a becsületesség az egyik, ami meg akar feleltetni mindenki elvárásának; és a rosszindulatúság a másik, hogy azt akarja, hogy feladjam a cél elõtt” és nevet. Ahogyan az várható volt, õ egy zseni a nõk szívének felrázásában?! Ha szerelmes vagy ebbe az emberbe, mennyit kell tennie, hogy felrázza a szíved?

„Kíváncsi vagyok, milyen lehetek, mikor szerelmes vagyok. Van egy olyan érzésem, hogy akivel együtt voltam, az a személy volt, aki sokszor szerette a haszontalan énemet – és nem azt, amit kimutattam – is! (nevet) El vagyok ragadtatva azoktól az erõs nõktõl, akik 'önállóak’. Talán, egy személy akkor is, ha azt hiszem, meg akarom õt védeni, és õ nem akarja, elgondolkoztat, »Talán nincs szüksége rám«. Amikor szerelmes vagy, fogod magad, és rögtön csak ketten vagytok a világon; én ezt utálom. Van egy kölcsönös világunk, ahol támogatjuk a másikat, ez így jó. Tudod, a végén, majd meghal az egyetlen, akit a saját természetes színemmel szerettem, de én nem akarom, hogy meghaljon. Nagyon önzõ vagyok, ugye? (nevet)”

Nem tudja elrejteni az emberi vágyának mélységét. Ez a nyíltság az õ bája, és az érzéke a szépséghez.

 

*szociabilitás: a közösséghez való alkalmazkodás képessége.
** Warawara: Ez egy klub/étterem/hely neve, amennyire értettem, eléggé híres, itt lehet enni, inni, idõt eltölteni, stb...
*** tisztában vagyok a gyenge oldalammal is.: itt egy olyan kifejezést használt, amit nem lehet közvetlenül lefordítani. Valami olyasmit jelent, hogy tisztában van azzal, hogy hibáztatják, támadják, bírálják stb... Alapvetõen valami olyasmi, hogy olyan karakter, aki nagyon könnyen sérülékeny.

 

Fordította: Natsu